Az Egyesült Államokban hagyományosan az alkotmányban gyakorlatilag rögzített alapértelmezett magatartás volt az önmagával való lét. Amerikaként köteles legalább számon tartani azt az elképzelést, hogy minden lehetséges, és minden, ami köztetek és álmaitok között áll, az a saját nyerő nyüzsgése. Az önmegsemmisítést, ezt a ravasz régi európai dalt nem értékelik és nem sem értik. Az Egyesült Államokban nincs feddhetetlenség a fény elrejtésében.
Legalábbis ez a hivatalos vonal.A dolog igazsága természetesen az, hogy mint minden másnál ebben az életben, aki felkel, és mégis rózsaszaggal jön ki – mondjuk Barry Manilow és Barbra Streisand, két ember eltérő nevében leírhatjuk, hogy ugyanolyan egészséges egók jutnak eszünkbe – nagyon vitatható. Magányos volt női futball-fanatikus. Többé nem Julie Welch További információ
Ez a Rapinoe-ba vezet. Az amerikai női labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya a világbajnokság elmúlt heteiben robbant be a nemzeti életbe és rengeteg tollat borzolt össze. Győzelmi pózja, kinyújtott karokkal, állával a tömeg felé ezer mém indított.Az újságíróknak írt megjegyzése, miszerint csapata győzelme esetén: „Nem megyek a kibaszott Fehér Házba”, kiváltotta a térdre törő “nem amerikai” epitettet. Aztán szerdán, amikor Rapinoe és társai, az amerikai csapattársaik világbajnoki győzelmüket meglovagolták Manhattanen keresztül, megcsókolta a trófeát, és kimondta: „Megérdemlem ezt.”
Nos. Míg a Fehér Házban guggol egy olyan ember, aki soha, tudatosan nem mondott ki szerény kijelentést eltűnően kicsi tehetségeiről, a Rapinoe győzelmi megnyilatkozása Donald Trump támogatóinak ordító tiltakozását váltotta ki. “Kellemetlen”; “durva”; „Egotikus”. Ez ment.Az amerikai pozitív gondolkodás te-menj leány-vége valójában soha nem az volt a célja, hogy ily módon szabaddá tegye a női egót, hanem inkább marketingdarabként működött, amelynek célja az emberek – ebben az esetben a nők – emlékeztetése arra, hogy nincsenek strukturális vagy politikai hátrányok az Egyesült Államokban, csak a személyes felelősség.
Mindezek során a Rapinoe teljesen aggodalmatlannak tűnt. Valami elképesztő volt dacában. A feminizmus nem arról szól, hogy a nők egyszerűen apingolják a férfiak rossz viselkedését, de a Rapinoe „durvaságának” volt összefüggése. Korrekció volt minden keveredő, lefelé néző, egyenlőtlen fizetést kereső testtartásban, amelyet a nők az életkor során felvettek.Természetesen egy nő, aki nemcsak leszbikus, de nyíltan, bocsánatkérés nélkül a reflektorfényben feszeng, szinte gyógyhatással volt a washingtoni nagyember traumatizált kultúrájára. Még Trump sem tudta megúszni, ha ezt a nőt vesztesnek nevezi.
És nem kerülte el a politikai következményeket. A hét elején a CNN-en Anderson Cooper híradókkal beszélgetve Rapinoe hagyta, hogy Trump megint megkaphassa. Ezúttal józanabban szólította meg az elnököt, és azt mondta, hogy politikai üzenete révén: „Kizárja az olyan embereket, akik hasonlítanak rám.”
Folytatta: „Úgy gondolom, hogy számolnunk kell a azt az üzenetet, amellyel rendelkezik, és mit mond arról, hogy „Tedd újra Amerikát nagyszerűvé”. Úgy gondolom, hogy egy olyan korszakra tekint vissza, amely nem volt mindenkinek nagyszerű. Lehet, hogy néhány embernek nagyszerű volt.Talán Amerika nagyszerű néhány ember számára. De ez nem elég nagy az amerikaiak számára. ”
A pofátlanság másképp játszik a nőknél, mint a férfiaknál, tudjuk ezt, és a Rapinoe elmúlt hetek önbizalma balzsamnak érezte magát. Miközben a finanszírozó Jeffrey Epstein állítólagos szexkereskedelméről további részletek jelennek meg, és a nemi erőszakra vonatkozó állítások továbbra is kutatják az elnököt, egyszerűen csak azt látni, hogy egy nő a mezőn állva bámulja a tömeget, és “mi értelme van?” arckifejezésének hatalmas szimbolikus értéke van.
Rapinoe ellenzői a Twitteren szörnyűnek nevezték hozzáállását, az egotizmus darabja, amely elvette a csapattól. Számos figyelő nő számára azonban egyértelmű volt a szándéka. Rapinoe győzelme és a győzelemhez való későbbi hozzáállása valójában kizárólag a csapaté volt. Istenem, jó érzés volt.